Radnai Pietrosz
A Radnai-havasok (Muntii Rodnei), és egyben a Keleti Kárpátok vonulatának legmagasabb csúcsa a 2303 méter magas Köves-havas, avagy Pietrosz-csúcs.
A túra kiindulópontja Borsa, ahonnan az első 2 km még megtehető kisautóval (Sesuri falu irányába haladva, jobbra letérünk a keskeny földútra). 2 km után az autót leparkolhatjuk az út melletti tisztáson, vagy akár az út szélén, innen pedig a kék sáv jelzést követve gyalogosan folytatjuk utunkat. Innen a csúcsig körül-belül 8 km-nyi gyaloglás, és több, mint 1400 méteres szintkülönbség vár ránk.
Háromtagú kis csapatunkkal vágtunk neki a túrának egy augusztusi hétvégén. Úgy terveztük, hogy az út oda-vissza legfennebb 7-8 órát vesz igénybe, így bőven elég egy napot szánni rá, amennyiben kora reggel elindulunk. A tipikus máramarosi panoráma már a túra legelején elbűvölt, az út két oldalán pázsitos legelő, a távolban sűrű fenyőerdő, fölötte pedig a hatalmas, égbe magasodó hegycsúcsok. Már alig vártuk, hogy mindezt fentről csodálhassuk.
Az ösvény eleinte lankásan emelkedett, kezdetben a házak és legelők között, majd a fenyőerdőben folytatódott. Hamarosan elértük a Radnai Nemzeti Park bejáratát, majd a terepjáróknak is megállj-t parancsoló sorompót.
Az egyre meredekebb út szerpentinszerűen kígyózott fölfele a hegyoldalon, néhol az erdő közötti kis rövidítők segítségével levághattunk egy-egy kanyart. Ez a szakasz meglehetősen fárasztó, hiszen folyamatosan emelkedik. Több pihenőt is kellett tartsunk, amíg kiértünk az erdőből.
Közel 2 órányi gyaloglás után a növényzet jelezte, hogy már viszonylag magasan járunk, egyre ritkább volt az erdő, a kilátókról pedig nagyszerű kép tárult elénk. A neheze viszont még hátra volt.
Hamarosan megérkeztünk a meteorológiai állomáshoz, amely azt jelentette, hogy az indulástól idáig 4,5 km-t tettünk meg, 800 méternyi szintkülönbséggel. Innen pár száz méterre található a Mosolygó-tó (Lacul Iezer) nevet viselő glaciális tó, amelyet minden oldalról hegyek ölelnek körbe, célunk pedig a legmagasabbik - a Pietrosz meghódítása.
A tó partján tartottunk egy néhány perces pihenőt, majd ismét útnak indultunk a meredek, köves hegyoldalon fölfelé. Ez a szakasz, bár veszélyesnek nem mondható, igen fárasztó, azonban vissza-vissza pillantva a hatalmas hegyormokra és az egyre távolodó tengerszemre, éreztük, hogy megéri !
A tó partjától egy bő órányi felfele kapaszkodás után értünk a csúcsra. Itt kifújhattunk magunkat, és gyönyörködhettünk a páratlan látványban, amely most sem okozott csalódást. A keleti oldalon belátni a Radnai-havasok teljes főgerincét, déli irányban ellátni egészen a Déli-Kárpátok vonulatáig. A túloldalon egészen eltérő a kilátás: a völgyet, Borsa városát, illetve a távolban a Máramarosi-havasok csúcsait láthatjuk.
Lefele már jóval könnyebb a haladás, laza tempóban is két óra alatt visszaérkeztünk az autóhoz.
Bár a Pietrosz-csúcs megmászása nem tartozik a legnehezebb túráink közé, mégis gyönyörű látványban volt részünk, és nagyszerű élménnyel gazdagodtunk.
