Remetei sziklaszoros
A Remetei sziklaszoros (Cheile Rametului) a Torockói hegység legzordabb, legnehezebben megközelíthető hasadékvölgye. Hossza 2 km körüli. A túra Tövis falu (Teiu) központjából indul, az első 1-2 kilométer autóval is megközelíthető. A szoroson két útvonal vezet keresztül: gyakorlottabb hegymászóknak a szikla oldalán kapaszkodva, keskeny ösvényeken járható, vagy a patak mellett, a szikla oldalára erősített drótkötélbe kapaszkodva, néha derékig a vízbe merülve is eljuthatunk a szoros végébe. Mi a változatosság kedvéért a nehezebb úton mentünk végig és a patak medrében jöttünk vissza.
Nyár elején indultunk útnak Marosvásárhelyről, reggel 8-kor. Tövis falut elhagyva addig mentünk autóval, amíg kezdett nagyon gödrös lenni az út. Itt leparkoltunk a fűben, és gyalog folytattuk az utat. Az első szakaszban a patak melletti erdei ösvényen mentünk, ami később egyre szűkebb és kövesebb lett. Hamarosan a szikla oldalára erősített acélkampókra lépve tudtunk haladni, hiszen az egyre keskenyedő szurdokvölgyben már az ösvény számára sem volt hely.
Egy ponton az út ketté ágazik, a kék kereszt vezet tovább a patak mentén, a kék háromszög pedig felvezet a túloldalon a sziklás oldalba. Mi a kereszt által jelzett utat választottuk, ezért átgázoltunk a patakon és a sziklára erősített drótba kapaszkodva másztunk felfele. Indulásnál egy kis tábla figyelmeztet, hogy csak gyakorlott turistáknak, megfelelő felszereléssel és száraz időben ajánlott, máskülönben életveszélyes ez az útvonal.
A hegyoldal alján néhány acél kampó segített a mászásban, azonban fennebb már csak a sziklafal bemélyedéseibe és kiálló kövekre támaszthattuk a lábunkat, néhol meglehetősen veszélyes volt. Tanácsos megfelelő túracipőben menni, aminek nem csúszik a talpa, illetve párnázott kesztyűt vinni, mert a drót könnyen felsértheti a kezünket. Ahogy egyre feljebb jutottunk, visszatekintve belátható volt az egész szoros.
Egy bizonyos magasságot elérve már nem kellett fennebb másznunk, hanem a hegyoldalon, a patakkal párhuzamosan, vezetett tovább az út. Kb 1200 métert tettünk meg a meredek sziklafalon. Helyenként tenyérnyi keskeny volt az ösvény, nagyon óvatosan kellett mennünk, hiszen egy rossz lépés, és a mellettünk ágaskodó, megközelítőleg 100 m mély szakadékba zuhanunk.
Majdnem a szoros végéig vezet az út a szikla oldalán, innen egy köves szakasz következik, ahol leereszkedhetünk a patakig. A patak mentén haladva eljutottunk egy tisztáshoz, ahol elidőztünk egy órányit, sütöttünk, megpihentünk, majd elsétáltunk a szoros végét jelző tábláig.
Innen visszafordultunk, és a kék kereszttel jelzett úton, a patak mentén indultunk vissza a faluba. Kezdetben a parton, majd a patakban, a kövekre ugrálva haladtunk. A kövek nagyon csúszósak voltak, ezért vigyázni kellett, nehogy elessünk. Egy bizonyos ponton már nem volt lehetőség a kövekre lépni, ezért kénytelenek voltunk a vízben tovább menni.
A patak sodrása és a csúszós kövek miatt nem volt egyszerű a járás, egyikünk elég csúnyán meg is sérült, amikor megcsúszott, és a sípcsontját megütötte egy éles kőbe. A víz egyre mélyebb lett, és azt ugye mondanom sem kell, hogy jéghideg volt. Amikor már szinte derékig elmerültünk a patakban, a hegyoldalra rögzített drót és vaskampók segítségével felkapaszkodtunk, és a sziklafalon haladtunk tovább.
Helyenként magasabbra kellett mászni, máshol lennebb ereszkedni, nem volt éppen könnyű, a kesztyűk pedig szinte életmentőek voltak, annyira szorítottam a drótot, hogy kesztyű nélkül biztosan felszakadt volna a bőr a tenyeremen. A szűk hasadékban, hatalmas szirtekkel körülvéve, páratlan látványban volt részünk. A szoros végéhez köveledve megpillantottuk a Pokol kapuja nevű jellegzetes sziklakaput.
Késő délutánra visszaérkeztünk az autóhoz, ahol megszárítkoztunk és átöltöztünk. Nagyon fontos cserecipőt és ruhát vinni, hiszen ha a patak medrében akarunk átjutni a szoroson, lehetetlen hogy szárazak maradjunk. A hasadékon átvezető mindkét útvonal páratlan kaland volt, és felejthetetlen élmény mindannyiunk számára. Bár voltak veszélyes és nehezen járható szakaszok, összességében úgy gondolom, bárki aki közepes erőnléttel és egy kis bátorsággal rendelkezik, képes megtenni ezt a túrát. A táj pedig nem fog csalódást okozni.
