Sólyom szikla

A Sólyom szikla egy viszonylag könnyen megközelíthető csúcs. A Maros-völgyében található Feketegöde fölött magasló sziklabérc. Már a főútról nagyon jól látható, hiszen közvetlen az út főlé emelkedik ki. Egy júliusi napon, kora délután indultunk útnak, az autót Feketegödén hagytuk a főút melletti parkolóban.

Az út bal oldalán veszi kezdetét a túra, jelzése a kék háromszög. Meredek erdei ösvényen haladtunk, követve a jelzést. 10-20 perc után élesen jobbra kanyarodott az út, egyenesen felfelé a hegyoldalon. Itt már a kezünkre is szükség volt, hogy kapaszkodjunk a gyökerekbe, fatörzsekbe. Hamarosan egy olyan helyre érkeztünk, ahol egy kidőlt farönk elállta az utunkat. Valószínűleg nemrég nagy vihar lehetett, és bár a kék háromszög szerint az adott irányba kellett volna haladnunk, a körülmények ezt lehetetlenné tették. Ezért kénytelenek voltunk letérni az ösvényről, és más irányból megközelíteni a csúcsot. A hegy oldalán párhuzamosan haladtunk, azt remélve, hogy találunk egy másik utat felfele. Rendkívül meredek volt, helyenként meglehetősen veszélyes is. Bolyongtunk az erdőben, én már teljesen elveszítettem a fonalat, hogy merre kell mennünk, csak az volt világos, hogy felfele. Az időjárás nem tartott velünk, hiszen egyre sötétebb fellegek ágaskodtak fölöttünk, és hamarosan dörrögni és villámlani kezdett. Nem kifejezetten örültünk ennek a jelenségnek, főleg hogy tudtuk, ha a talaj vizes lesz, még nehezebben tudunk majd lemenni a meredeken. Közel egy óra hosszat kószáltunk az erdő között, amíg végre megpillantottuk a távolban kilátót. Ekkor azonban szakadni kezdett az eső. és egy fa lomjai alá behúzódva kivártuk, amíg eláll. Szerencsénkre csak néhány perces nyári zápot volt, így hamarosan kimehettünk a kilátóra, ahonnan belátni szinte az egész Maros-völgyét. Még borús időben is csodálatos volt a kilátás. Büszkék voltunk magunkra, hogy az akadályok ellenére is megcsináltuk. Lefele már sokkal gyorsabban haladtunk, főleg hogy tudtuk, merre kell menni.