Székelykő
A Székelykő egy 1129 m magas kopár hegycsúcs, a Torockói-hegységben. Mi nyár közepén tűztük ki célul ezt a túrát. Reggel 8 óra körül indultunk Marosvásárhelyről, autóval Torockó falu központjáig. Innen egy ösvény vezet felfele a csúcs irányába, kezdetben autóval is megközelíthető. Az első nagyobb füves részig mentünk autóval, ahol leparkoltunk és gyalogosan folytattuk a túrát. A kijelölt útvonalat a kék kereszt jelezte. Az első szakaszban enyhén emelkedő, füves ösvényen haladtunk felfele.
A hegy lábához közeledve egyre kövesebb volt az út, és vigyázni kellett, mert meglehetősen könnyen meg lehet csúszni a törmeléken. A jelzések elég gyakran megjelentek, nem volt nehéz betartani az irányt. A meleg még egy lapáttal rátett a fáradtságra, ezért nagyon hamar elfogyott a vizünk. Szerencsénkre többször is találkoztunk a hegyi forrással, ahol szomjunkat oltottunk es felfrissültünk.
A kavicsos rész után következett a tényleges mászás, ahol meglehetősen meredek volt az út felfele, többször is meg kellett állnunk pihenni. A kilátás azonban a hátunk mögött egyre pompásabb volt, ahogy haladtunk felfele.
Útközben mellénk szegődött egy fehér bundás pajtás. El tudtuk képzelni, milyen melege lehet szegénynek, ha mi is csurom vizesek voltunk már. Úgy tűnt, ismeri az utat, hiszen sokáig velünk tartott, néha előttünk haladva.
Két órányi gyaloglás után végre megérkeztünk egy kilátóhoz, ami bár még nem a csúcs volt, de innen is csodás volt kilátás a völgybe.
A tetőig körül-belül félórányi út volt még hátra, rövid pihenő után tovább haladtunk. A hegyoldalt megkerülve, a hátsó részén másztunk fel a csúcsra. Az elmúlt időszakban hagyománnyá vált, hogy a csúcson található kő-oszlopot nemzeti színűre festik, aki éppen arra jár, így a piros-fehér-zöld és piros-sárga-kék színek váltogatják egymást, annak függvényében, hogy milyen nemzetiségű hazafi járt fent éppen utoljára. Mi szerencsés időszakban mentünk :-) Meg is örökítettük rendhagyó fotókkal.
A csúcsról az egész Torockó falu szépen látható, az időjárás is kedvező volt.
Lefele jövet ketté vált a csapatunk, egyik része ugyanazon az úton ment le, ahol jöttünk, a másik pedig a rövidebb, de meredekebb útvonalon. Óvatosan kellett haladnunk, nem tudtunk sietni, mert a köveken bizony könnyű volt megcsúszni. A falu főterén a kútnál kezet mostunk, majd újabb élményekkel gazdagodva tértünk haza.
